Reggel 9-kor már 40 km megtétele után álltam meg pihizni egy McDonalds-ban. Nem kellene siessek, mert csak du.-n 6 kor kell találkozzak El Pasoban a házigazdáimmal. Így alakult, hogy korán indultam és nem volt pihenő az úton. Nagy tehén farmok mellett vezet el útam.
Szegények fűvet nem láttak még életükben… Ezért olcsó a marhahús. Na, azért láttam legelőn élő csordákat is Amerika északabbra fekő részein.
Egyre nagyobb lett a forgalom, ahogy haladtam a város fele. Egymást érték a kamionok, egyre veszélyesebbé vált gurulni. Megállt egy rendőr autó mögöttem és javasolta, hogy menjek a párhúzamos, kisebb úton.
Ez az utolsó napom Amerikában, nem kellene most baleset érjen. Itt és Új Zélandon volt a legbiztonságosabb a bicajozás és szintén ezekben az országokban rémüldöztek legjobban az itt élők, hogy milyen veszélyes a forgalom.
Lassan jöttem ma 69 km-t, gondolkodtam az elmúlt 2.5 hónapon.
Idejében értem be vendéglátoimhoz. Egy nagyon barátságos nő fogadott. Elnézést kért, hogy férje nem tud lejönni köszönteni mert beteg és csak a kanapén van helyem, mert a külön szobába jött egy lány.
Vendégkönyve telve volt átútazók fényképeivel.
