A szállásról úgy kellett távozni, hogy mindenki behúzta maga után a kaput. Semmi köszönés vagy jó útat, lopni nem lehet mert a TV is le van lakatolva.
Igyekeztem minél hamarabb ki a piramisokhoz ami sikerült is. Az árusokkal együtt mentem be a térre, a látogatók később érkeztek.
Sokáig ültem a 2400 éves köveken, egyedül, elképzelve a múltat. Nem tisztázott a piramisok eredete de az igen, hogy egy rakás szertartás, áldozati bemutatók színhelye volt.
Mennyi fájdalom, értelmetlenség van a régi hit világban, mai szemmel nézve. Újabb 1000 év múlva a miénk is csak egy fejezet lessz a történelem könyvekben. Déli 12 kor hagytam a múltat, kezdett megtelni emberekkel a Nap piramis teteje.
Az előttem álló 60-70 km re rá sem mertem gondolni. Végül el kellett indulni az egyre szűkülő úton.Gyárak, büfék, kocsimosok váltották egymást hosszan. Elütött kutyák, büdös szennyvíz csatornák között egyensúlyoztam a központ fele. A 2 sávos útból lett 3 majd 4. Az első sávot hosszan a tilosban állok foglalták el, a másodikot a vészlámpát villogtatok. A 4 sávos út közepén csaptam befele ezerrel ahol néha 30 cm mély gödrök és lefolyót fedő vasrácsok voltak. Na ez nem az a hely ahol meglehet állni fotozni. Péntek d.u.n fél 4 van, a legroszabb időpont egy városba bemenni…főleg Mexikóba. A szívinfarktus akkor kerülgetett mikor a 10 sávos út közepén találtam magam. Ez úgy történt, hogy a 7 sávos út szélén nyomultam mikor jobbról egy 3 sávos, fizetős bekötő út csatlakozott.
Itt megálltam és gondolkoztam, hogy jobb volna ha taxit fogadnék de talán egy helikopter volna biztonságos. Végül lenyugodtam és tovább tekertem.
A központban a Colonia del Roma kerületbe mentem. Ez a hátizsákosok kedvelt helye, kávézok, büfék, éttermekkel. A netről néztem ki a 333hostel nevü szállót ahol sajnos nem volt hely csak holnaptól. A közelben találtam egy másikat ahol viszont csak ma estére van hely. Beköltöztem az utóbbiba és holnap megyek át az elsőhőz.
Fáradt egy napom volt, pontot téve az Amerikai kontinensen való biciklizésemre.
