Góbéságok a nagyvilágban – Viszlát Mexikó

Mexikóba jövetelem előtt mindenki csak a drog kartelt emlegette és a bűnözést. Az országba beérve mindenütt szegesdrótot láttam és vasrácsokat az ablakon. Az agresszív rendőri jelenlét is igazolta ezt a feltételezést. Pár nap után, saját tapasztalataim nyomán változott a véleményem. A mexikói embereket nem kellett megkérni valamire mert szembe jöttek a segítséggel. Nem akkora a szegénység mint hisszük, csak Amerika árnyékában tünik annak. Az emberek nagyokat esznek, isznak, mulatnak. Mindenki ad vesz, mindenki csúsztat valakinek, mindenki megél. A negatív mexikói kép 4-6 éve alakult ki mikor a drog csoportok közötti feszültség az utcákra került és megszokottá vált a lövöldözés. A határozott rendőri fellépésnek eredményeként visszaszorították helyükre a sok csőcseléket. Sokszor találkoztam rendőrökkel, segítőkészek, az átlag ember koruptnak tartja de örvend a jelenlétének. Van egy népi szokás itt, hogy isznak majd vezetnek, ez amitől féltem a rossz útakon. Sokszor láttam lődörgő embert beülni a kormányhoz, főleg vidéken. Jó volt mexikó, nem engedtek egyedül lenni, ezért kerestem a sátrazó helyeket. Nagyszívű latinos emberek,  szeretik az életet, szeretnek múlatni és mindenütt szól a zene. Ha valahol csend van, biztos elő kerül valahonnan 2-3 zenész.
  A fővárosban ujabb múzeumokat néztem meg. Sok időt töltőttem netezésel az európai út megtervezésével, szállások keresésével.

  Járgányom lecsutakoltam majd darapjaira szedtem és belecsomagoltam egy dobozba.

Készülök ki d.u.n a reptérre, este 10 kor indul járatom. Lisszabonba holnap este 11 re érek. Rossz az érkezés ideje mert mire végzek az még 1-2 óra és a szerelés még 1-2 . Na meglátjuk, hogy alakul. Búcsúzok mindenkitől, találkozunk európában.