Kerobikepamir – Indulás

  Éjszaka 2 kor feküdtem, ekkor végeztem a cuccaim kiválasztásával. Biztatonak tűnt a telehold és csillagok látványa. Nagy csend volt a negyedben, elmerengtem kicsit az előttem álló útról.
  Reggel 6 kor ébredtem és első mozdulatotmra kinéztem az ablakon. Az 5 cm nagyságú hónak ablakpárkányomon nem igazán örvendtem meg. Gondolkozni kezdtem, hogy jobb lenne menni sízni a barátokkal és halasztani az indulást de a következő 10 napra mind ilyen időt jósolnak. Ennyi időt halasztani az indulást nem tudok megengedni mert május 1 re el kellene érjem az Iráni határt. Végül gyúrtam egy hógolyót, belehajítottam a semmibe és eldöntöttem, hogy belevágok. Sikerült 8 ig befejezni a tegnapról maradt tennivalókat. A rádióbeszélgetés már fél 9 től volt és 9 tól a fotózás, búcsúzkodás a Kerobike üzlet elől.

  Nagyon cúgos, havas időbe indultam és még a java hátra volt. A Kénosi tetőn jeges út fogadott és viharos szél.

Itt lefagyott a váltó rendszerem annyira, hogy nem tudtam használni. Ereszkedés után Szentmártonban látogattam meg régi ismerősöket és forró vízzel kiolvasztottam.

Jól esett a kávé, a barátság és a kályha melege. Az öreg ház falain belül csend volt, kizárta a szaggató vihar hangját. Na, lassan eljött a továbbindulás ideje.
  A nap hátralevő része is nagyjából így telt el. Még 2 szer fagyott le a váltó rendszerem,az Oklándi és a Hagymás tetőn. Itt is a forró víz volt a megoldás.

D.u. n 6 ra értem át a dombokon az Olt völgyébe. Itt már fekete volt a mező, a nap is kipillantott búcsút inteni mielőtt lejárt volna ez a nehéz nap. A maradék 20 km már hamar megvolt Szentgyörgyig. Itt régi barát, Zsombi és családja fogadott be éjszakára.
A km órám szerint megtett távom kereken 100 km.