Kedd, 14, 04, 2015
Reggel korán ébredtem, hogy több időm legyen a városba megtalálni a Hostelt amit pár napja kinéztem. Tekertem már 15 km t, mikor 9 h kor megláttam a Márvány tengert. Messze a rétek felett csillogott mint egy nagy tükör,félelmetes, nyugvó erő.
Ami ez után következett, az egy túlélés volt. A 17 millió lakosú Isztambul, túlsó részén kerestem szállást, az Üzbegisztáni konzulátushoz közel. Felraktam a bicajos sisakom és nekiugrottam keresztülkönyököln i magam a rengeteg autó között. A mai nap kerek 100 km éből, 85 km ebben a török típusú forgalomban telt el. Többször kellet megálljak pihenni, enni. A megérkezése előtt még az eső is eleredt, igy lett meg az első 1000 km em.
Szerencsémre, szóltam előre a szállásra, telefonon, hogy érkezem és foglalták az ágyam….. nem vártam meg az esti mesét…..
Szerda, 15,04,2015
Kimostam pár cuccomat és elindultam szerencsét próbálni az Üzbegisztáni konzulátushoz. Nagy volt a sor, sokat kellett várni de szerencsére minden simán ment. Otthon már 2 hónapja nekifogtam kérvényezni egy ügynökségen keresztül. Volt pár órám déli 4 óráig amíg vissza kellet menni az útlevélért , addig minden gücümdürümdurumsütiket megkostoltam.
Erre az útamra teljesítményként tekintek, nem is húzom az időt nézelődéssel. Nem tudok gyorsan haladni az utánfutó miatt ezért minden időt ki kell használják tekerésre. Holnap indulok is tovább. A következő napokban nem fogom keresni a wifis helyeket, valószínű nem tudtok majd jelentkezni.
