Góbéságok a nagyvilágban – Arizonai álmodozás

Szokás szerint 5-kor ébredtem, de eszembe jutott, hogy vasárnap van és zárva találom az üzleteket, ezért visszabújtam zsákomba egy ráadás alvasért. A nap melege ébresztett 7 órakor.
A délelőtti orákat a városban töltöttem bevásárlással, internetezéssel. Fél 12-kor indultam ki a városból.

Ilyen az amerikai örökség, útszéli érdekességek.
A motorosokról nem teszek említést, mert minden orában irhatnék róluk. Minden benzinkútnál, kocsmánál ott vannak és persze az útakon. Ha öreg leszek, egy ilyen amerikai motoros túrát összehozok.

Bolond egy meleg van, hallgatom zenéimet és álmodozok. Végtelen útakról, hegyekről, tengerekről. Olyan szép a világ és egyszer el kell hagyni ezt a helyet. Nem tudom az igazságot a feltámadásról vagy a reinkarnációról, elkerülni sem tudom a meghívót ha menni kell. Tudom viszont, hogy jó volt belevágni ebbe az utazásba. Van még addig a bizonyos behívóig, még megnézek pár helyet ezen a Földön.
Az első árnyékos helyen déli 2 h-kor megálltam egy kocsma előtt.

Jó pofa hely volt, filmet is készítettek itt.

Ha net közelbe kerülök, majd rá keresek… és ha film, akkor nézzétek meg az Arizonai álmodozok című filmet. Többször eszembe jutott.
Folytatáshoz jókedvet a további álmodozásból merítettem. Rengeteg vizet iszom, de nem elég. Fáj a hasam ha sok vizet iszom. A forró aszfalttól felforósodnak a székem alatti vizeim. Árnyékolom arcomat, de a forró levegőtől kisebesedett az orom belső fele. Azért élvezem, ez Arizona. Vettem emlékbe egy arizonai táblát. Kicserélődött a természet arculata. Elmaradtak a fenyők, helyettük száraz bokrok és óriási kaktuszokat látok.

Néha elérik a 10 m magasságot is.

Ezért a fotoért megkínlodtam. Ne felejtsétek, itt minden csíp, szúr,ragad, akad, harap.
Ma is korán megálltam egy tó elejénél, ingyenesnek tünő helynél. Lehűtöttem magam a vízben, majd az esti tennivalóim következtek.