Góbéságok a nagyvilágban . 2014,07,01 kedd

2014. július 1.

Reggel hangos krákogásra ébredtem, kinéztem lám kell-e mentőt hívjak. Végül egy tobacco helyre hozta szomszédom életfunkcióit.

Készítettem kávét kettőnknek és élveztük a nap ébredését. A nappali fényben már barátságosabbnak tünt az itteni élet. Szomszédom csillogó szeme és folyton nevetése az élet szeretetéről árulkodott.
Reggel pihentebben a békésebb terv mellett döntöttem. Folytatom útamat a 70-es úton, ahol több az autó de kevesebb a hegymászás. Sürűbben vannak települések ami a ebben a forroságban fontos a víz miatt. Végre 2 hét után még a szél is engem támogat, és ez is egy szempont volt a döntésemben. Kerülni fogok, ezért tovább tart az amerikai maradásom.
Az első benzinkútnál álltam meg netezni, amit apacs indiánok müködtetnek. Az út módosítás miatt újabb térképeket kellet letöltsek.

Igyekeztem minél több vizet inni, de a nap végére így is kimerültem.

Egy nagyob városon kell átmenjek, amit holnapra hagytam, mert bicajos üzletet kell keressek. Nincs tartalék belső gumim 2 napja és sürgős volna beszerezni. Így álltam meg sátrazni. Javában tartott még a hőség. Egy nagyobb fa árnyékából kiszedtem a bokrokat, kőzművesítettem személyemre és beköltöztem. Olyan poros, izzadt lettem, hogy muszáj volt egy fél liter vizet feláldozzak és lecsutakoljam magam. Maradt koszból még a törülközőre is de jobban éreztem magam utána.